Második díjam *-*

Sziasztok megkaptam az első díjam amit nagyon köszönök  Bea Styles-nek :)*-* mostantól minden ilyesmit ebben a bejegyzésben fogok megosztani és pár nap és második fejezet.:))
10 dolog rólam:

- One Direction fan vagyok
- Hobbim az írás mellett a kosárlabdázás
- Most hétfőn, leszek 10. osztályos. (sajnos:( )
- Kedvenc órám a biosz
- Kedvenc énekesnőm: Ellie Goulding
- Van egy kiscicám aki a Cicc-cicc névre hallgat
- Harry Potter kedvenc szereplőim: Hermione és Voldemort (mily meglepő)
- Az igazi nevem Bogi (amit nem nagyon szeretek de már megbékéltem vele)
- Szoktam nézni a Szulejmánt:3
- 15 éves vagyok



1. Hogyan vélekedsz a saját írásaidról/munkáidról?

Ezen a nyáron kezdtem el írni és csöppentem a blogger világba, szóval még bőven van hová fejlődnöm. Sőt, sose leszek elég jó... mindig lesz hová fejlődnöm. De ha a törteneteim már egy embernek tetszenek akkor már megérte elkezdeni írni.
2. Vannak olyan emberek, akik szerinted becsületre méltók, esetleg példaképként szolgálhatnának a fiatalság számára? 

Talán nem lesz meglepő de számomra Emma az örök példakép. Jó persze nem ismerem az igazi énjét, viszont sosem szállt el magától, nem kezdett el drogozni, mint a mai tinisztárok. Attól függetlenül hogy dsgazdag lett ugyanúgy befejezte az iskolát,és lediplomázott. Szóval számára nem csak a pénz fontos. Egy szó mint száz imádom Emmát, örök kedvenc. <3
3. Te a fiatalok melyik kategóriájába sorolnád magad:
- tanulós, szorgalmas, okos és kitartó
- bulizós, nemtörődöm, felelőtlen
- átlagos, magának való, egyedi 

Valahová az első és a harmadik közé sorolnám magam, nem vagyok az a tipikus egszénaptanulok típus, viszont szerintem kitartó vagyok. Hogy okos vagyok-e azt nem tudom. :D Talán. A harmadik pedig azért mivel tök átlagos vagyok, szerintem nincs bennem semmi egyedi és néha szeretek egyedül lenni, de ettől függetlenül nem az a "magának való típus". :)

4. Volt már olyan film/könyv, ami inspirált? 

 Harry Potter :)
5. Szerinted a 13-16 éves korosztály mennyire művelt? Tudnának válaszolni az alap műveltség kérdésire? 

Szerintem ez egyénfüggő. Bár ha jobban belegondolok nem biztos hogy tudnának, talán én sem tudnék mindenre válaszolni. De biztosan van olyan aki tudna. :)
6. Kitudnál emelni egy olyan embert, aki szerinted maradandót alkotott a maga módján? ( lehetőleg blogger-t)

Sajnos bloggert nem igen fogok tudni kiemelni, mivel nem sok ideje blogolok. Így nem is olvastam sok blogot. Ha lehet valaki mást emelnék ki, mint HP fan állandóan Merengőztem (majdnem mintha blogokat olvasnék) és ott volt két felhasználó akik eszméletlenül jól írtak. Az egyiket Parselmouth Lionnak a másikat RekaDeLaCool-nak hívták. Mindketten valami hihetetlenül jó dolgot alkottak. Reka pedig, húha annyi legyen elég hogy miatta kezdtem el írni.
7. Szoktak neked "rajongói üzenetet" küldeni, esetleg kérésekkel előállni? 

Szerencsére nem, de nem is vágyom ilyesmire. :)
8. Az érettségi/diploma után mivel szeretnél foglalkozni? 

Még pontosan magam sem tudom de azthiszem mindenképpen valami állatokkal kapcsolatos dolog.^-^
9. Mennyi időt szoktál írással tölteni? Képes lennél napokon keresztül ülni a számítógép előtt és csak pötyögni? 

Hogy őszinte legyek nem sok időt töltök írással, biztosan nem tudnék több órán keresztül a gép előtt görnyedni és írni.
10. Hogyan képzeled el Magyarországot 20 év múlva?

Ha az emberek na meg a drága miniszterek és társaik nem javítanak a dolgokon, akkor rosszul, nagyon rosszul. De persze konkrét elképzelésem nincs, még bármi megtörténhet.


10 kérdésem

1. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
2. Kedvenc blogger/bloggerina/vagy bármilyen fanfiction író?
3. Hogyan született meg benned a blogod ötlete?
4. Mi a hobbid az íráson kívül?
5. Milyen könyveket olvastál el eddig?
6. Mi a kedvenc tantárgyad a suliban?
7. A társaság középpontja típus vagy, vagy inkább a csendesebb típus?
8. Barátok Közt, Jóban Rosszban, vagy egyiksem?
9. Milyen nyelveket tanulsz?
10. A jövőben szeretnél esetleg külföldön élni?


Akiknek küldöm:

1. Krecsony Hanna
2. Halenka
3.Franci
5.Réka Rainbow
6.szabad
7.szabad
8.szabad
9.szabad
10.szabad

A második díjamat nagyon szépen köszönöm: Amber Brownie-nek

Szabályok:

1. Írj magadról 10 dolgot.
2. Válaszolj 10 kérdésre.
3. Írj 10 kérdést.
4. Küld tovább 10 embernek.

Szabályok:

Rakd ki kitől kaptad
Írj magadról 5 dolgot
Válaszolj 5 kérdésre
Tegyél fel újabb 5 kérdést
Küld el 5 embernek


Kérdések


Milyen blogot olvasol leginkább? Fanfic vagy saját?

Ha jó és igényes, ha van valami ami megfob benne akkor bármilyet.
Döntöttél már borító/fejléc alapján? Miért?

Ha Harry Potter szereplők vannak a fejlécen akkor tuti nem megyek el olvasás nélkül a blogról. :)

Melyik volt az első könyved?

Harry Potter és a Bölcsek Köve :))
Miért blogolsz?

Hobbi.
Milyen volt a nyarad?

Nagyon-nagyon gyorsan eltelt sajnos, amúgy jó volt mint mindig:)) 

5 dolog rólam:

- Kedvenc színem a kék és a piros.

- Már megint megfogalmazódott bennem egy új blogötlet ami nem fanfiction, teljesen saját, de még messze van. :)

- Utálom ha egy blognak rövidek a fejezetei

- Nagyon ritkán olvasok el olyan blogot ami E/1-ben íródik, az E/3-mat szeretem.

- Utálok mindent amiben dió vagy mák van.

Akiknek küldöm:

- Karool

- még gondolkozom

- még gondolkozom 

- még gondolkozom

- még gondolkozom

1. Előzmények ~ Merope Gomold

Sziasztok! Itt az első fejezet ami amolyan előzmény Tom életéből. Szerintem ez a rész is fontos, hiszen megtudhatjuk hogy miért is gyűlöli az apját amellett hogy mugli. És hogy miért nem képes szeretetre. Sokban hasonlíthat, a Félvér Herceg bizonyos részeire, de néhol ez elő fog fordulni, mivel szeretném könyvhűre. Remélem elnyeri a tetszéseteket és a második fejezetben is velem tartotok. Jó olvasást! :)

Little Hangtelon mélyén, egy sötét erdőben, egy rossz állapotban lévő házban Merope Gomold már megint ugyanazt csinálta mint mindig. Félősen állt a romos és piszkos ház egyik sarkában. Befelé fordult és megpróbált láthatatlanná válni. Félt, hogy az apja vagy a testvére megint megverik. A legutóbbi eset akkor történt, mikor a Mágiaügyi Minisztérium küldött egy hivatalnokot, hogy beidézze a testvérét, mivel megtámadott egy muglit. A féleszű, és igencsak természetellenes külsővel megáldott férfi, csalánártást küldött egy arra tévedő muglira. Igaz, a minisztériumi emberek törölték az emlékeit és meggyógyították a sebeit, de a dolog akkor sem maradhatott következmények nélkül. A csúnyácska lány lassan megérintette a nyakát, s még élénken látszottak a vörös kéznyomok, melyeket apja okozott neki. Aznap a legváratlanabbul érkezett egy hivatalnok. A féleszű testvére természetesen azonnal nekirontott mind varázspálcával, mind egy véres késsel. A lány elgondolkodva emlékezett vissza arra a napra.
Az igencsak furcsán felöltözött férfi, akiről lerítt hogy varázsló, csak muglinak akar látszani, egyrészes, csíkos úszódresszt és frakkot viselt. Elborzadva figyelte a rossz állapotban lévő házat, aminek tetején már-már kilátszott a gerenda, annyi cserép hiányzott, az udvaron lévő csalán pedig a ház kormos, falait s ablakait súrolta. A kesze-kusza utacskán is elég nehezen tudott átkelni a férfi, mivel igencsak sötét volt s a sövény is jócskán túlburjánzott volt. Mihelyst átkelt a dombon, ami igencsak meredek volt, odasétált a ház ajtaja elé, s megint csak elborzadva s fintorogva bámulta az ajtóra szögelt döglött kígyót. A vicces kinézetű hivatalnok annyira megrémült a mellette lévő fáról leugró embertől, hogy igencsak hátratántorodott aminek az lett a következménye, hogy rálépett a frakkja végére s majdnem elesett.
- Nincs keresnivalód itt!
A férfi természetellenes kinézetéért, sűrű csimbókos, koszlepte haja, s erősen hiányos fogazata volt a felelős.
- Öhm... Jó reggelt! A Mágia....
- Nincs keresnivalód itt!
A hivatalnok nyugtalanul pislogott.
- Elnézést, nem értem amit mond.
- Nincs keresnivalód itt - mondta az ősemberre hasonlító férfi miközben egyik kezében pálcát, a másikban egy véres kést szorongatott. Fenyegetően indult a minisztériumi férfi felé, s azonnal rávetette magát. Egy csúnya rontást küldött a hivatalnokra, aminek következtében undok, sárás lé szivárgott az orrából.
- Morfin! - harsant a házból egy hang.
A másik ősember külsejű férfitól valamivel zömökebb ember rontott ki a házból. A sors abnormálisan aránytalan testtel verte meg: meghökkentően széles válla és hosszú karja volt. Kajlán kétfelé álló világosbarna szemével, s sűrű barna hajával egy őserdei majomhoz hasonlított. Megállt a késes vadember mellett, s felhangon vihogva bámulta a földön heverő hivatalnokot.
- Minisztérium? - kérdezte.
- Úgy van - vágta rá dühösen a hivatalnok, miközben gennyes orrát törölgette. - Felteszem ön Mr. Gomold.
- Az vagyok, és maga kicsoda?
- A nevem Bob Odgen.
- Ez magánterület - dörmögte Gomold.
- Küldtünk baglyot, de mivel nem válaszoltak kénytelen voltam idejönni.
- Ide csak ne küldözgessenek baglyokat, nem érdekel a posta!
- A fiához jöttem Mr.Gomold, ő volt Morfin ha nem tévedek - mondta, miközben pálcájával elapasztotta az orrából folyó sárgás lét.
- Igen ő - felelte mogorván az öreg. - Mit akar tőle?
- Nem folytathatnánk odabent a társalgást?
- Odabent?
- Igen, odabent, mint már említettem Morfin miatt jöttem.
- Jól van, jól van - bődült fel Gomold. - Akkor jöjjön be abba az istenverte házba.
Az épület három kis helyiségből állt - az egyszerre konyhaként és nappaliként szolgáló szobából két ajtó vezetett tovább.
Morfin egy koszos karosszékben gubbasztott a kandalló előtt, s vastag ujjain egy élő keresztes viperát tekergetett, aminek párszául énekelgetett. A sarokban állt Merope, aki csendben ülve, észrevétlenül figyelte az eseményeket. Egy fokkal talán ápoltabbnak tűnt mint a másik két férfi, akikkel lakott, de még így is szörnyen nézett ki. Erős, férfias vonásai voltak. Vékony szálú, lelapult piszkos haja, s a ruhaként szolgáló rongy cafatokban lógott rajta. S mint testvérének, neki is kajlán kétfelé állt a szeme.
- Ő Merope a lányom - dörmögte Gomold.
- Kézcsókom - köszönt oda neki Odgen.
A lány nem válaszolt, csak rémült pillantást vetett apjára, majd hátat fordított.
- Nos, Mr. Gomold, rögtön a tárgyra térek: okunk van feltételezni, hogy a fia az éjjel varázslatot hajtott végre egy mugli jelenlétében.
Fülsiketítő kondulás hallatszott, Merope elejtette a vasfazekat.
- Vedd fel! - ordított rá Gomold. - Gyerünk, csússz a földön mint egy koszos mugli! Mire való a pálcád, te koszos ribanc?
- Na de, Mr. Gomold! - hápogott Odgen.
A lány arca téglavörösre gyúlt, majd lehajolt a fazékért s felvette, ám az újra kicsúszott a kezei közül. Erre elővette a pálcáját, s egy érthetetlen varázslatot motyogott, amitől a fazék nekirepült a falnak s darabokra tört.
Morfin őrült módjára, fejhangon vihogni kezdett.
- Forraszd, össze te mihaszna! Gyerünk, forraszd össze!
Merope elindult hogy megpróbálja összeforrasztani a széttört fazekat, de ekkora már Odgen egy gyors Reparo-val megcsinálta helyette.
A lány nem köszönte meg a segítséget, reszketve helyre rakta az edényt, majd bebotorkált a sarokba, s megállt mintha csak arra várna hogy elnyelje a föld.
- Mr. Gomold, mint már mondtam a fia... - kezdte újra Odgen, de Gomold közbevágott.
- Felfogtam miért jött! A fiam odapörkölt egy koszos muglinak, na és?
- Morfin megszegte a varázslótörvényt - válaszolt Odgen.
- Morfin megszegte a varázslótörvényt - utánozta gúnyosan Gomold. - Újabban tiltja a törvény hogy móresre tanítsunk egy muglit?
- Igen, tiltja!
Odgen elővett egy pergamentekercset a zsebéből majd kihajtotta.
- Mi ez, a büntetése? - kérdezte Gomold.
- Idézés minisztériumi meghallgatásra.
- Idézés! Idézés...? Kinek képzeli magát hogy csak úgy idézgeti a fiamat? - ordította Gomold.
- A Varázsbűn-üldözési Kommandó Parancsnoka vagyok - felelte Odgen.
- Mi meg söpredék vagyunk mi? Hitvány söpredék, akik ugranak ha a minisztérium füttyent mi?! Tudja kivel beszél maga, koszos sárvérű? - ordította a férfi, miközben sárga ujjaival a mellét bökdöste, s fenyegetően közeledett a hivatalnok felé.
- Abban a hitben voltam, hogy Mr. Gomolddal - felelte Odgen kissé riadtan.
- Úgy van! - rivallt rá, miközben felemelte középső ujját, s a megrémült férfi arcába nyomta a rajta lévő csúnya, fekete köves gyűrűt.
- Látja ezt? Látja? Évszázadok óta a családunk birtokában van! Oly régre nyúlnak vissza a gyökereink. Mi mindig is aranyvérűek voltunk. Tudja mennyi pénzt kínáltak, a Peverell-címert látva?
- Fogalmam sincs. De ez nem is tartozik ide - felelt Odgen, miközben lassan hátrált az arca előtt vészesen táncoló gyűrűtől.
Gomold eszelősen felordított, majd odarohant Meropehoz, s a nyakánál fogva kezdte el vonszolni.
- Látja ezt? - ordibálta miközben a lány nyakában lévő aranymedált rázta.
- Látom, látom - sietett a válasszal Odgen.
- Mardekáré volt, Mardekár Malazáré, és most a miénk! Mi Mardekár leszármazottai vagyunk, szóval egy köpésünk is többet ér mint a magáé!
- Mr. Gomold, szerintem ide nem tartozik sem az én, sem a maga felmenői. Nagyon eltértünk a tárgytól. Én csak Morfin miatt jöttem, aki az éjjel csúnyán megtámadott egy muglit, akinek ronda kelések lettek az arcán.
- És ha valóban ezt tette akkor mi van? - vetette oda Gomold.
Odgen éppen válaszolni akart, de elharapta a mondatot mivel odakintről lódobogás hallatszott.
Gomold összeszorított fogakkal fülelt, Merope arca pedig krétafehérré vált.
- Szent ég! Micsoda csúfság! - csendült odakint egy lányhang. - Miért nem bontatja le az apja ezt a kunyhót, Tom?
- Mert nem tartozik a birtokhoz - felelte egy fiatal férfihang. - A völgy túloldalán minden a miénk, de ez a ház egy Gomold nevű vénember, meg az őrült gyerekeié.
- Tom - hallatszott ismét a női hang immár egészen közelről. - Jól látom hogy az ajtóra egy döglött kígyót akasztottak?
- Szentséges isten, valóban - felelte a férfi. - Ne is nézz oda, Cecília drágám!
A csörgés és dobogás most távolodni kezdett.
- Drágám... - suttogta Morfin párszául, a húgára sandítva. - Drágámnak szólította, látod? Úgysem kellenél neki.
- Mit beszélsz? - kérdezte élesen Gomold szintén párszául.
- Merope szereti bámulni azt a muglit - mondta miközben gonosz vigyort küldött a húga felé.
- Az én lányom, Mardekár Malazár leszármazottja, egy mocskos mugli után ácsingózik? - sziszegte vészjósló hangon Gomold.
Merope hangtalanul, hevesen rázta a fejét.
- De én már elintéztem apám! Elkaptam amikor itt járt, utána már nem volt olyan csinos a hólyagos képével igaz Merope? - dicsekedett Morfinn.
- Arctalan kis kvibli! Mocskos véráruló!
- Relaxo! - kiáltotta Odgen mire egy láthatatlan erős eltaszította a férfit a lányától.
Morfin dühös ordítással felugrott a karosszékből, s Odgenre vette magát s mind pálcájával, mind véres késével kezdte el támadni a férfit. Odgen jobbnak látta menekülőre fogni. A férfi megpróbálta letaszítani magáról az őrült Morfint, majd mikor egérutat nyert gyorsan kiiszkolt a házból. Kétségbeesetten átrohant a kesze-kusza ösvényen, majd felrohant a dombra. Nagy sietségében nekiütközött egy pej lónak. Annak lovasa egy fekete hajú, kellemes arcú fiatalember és szürke lován mellette lépkedő csinos hölgy, harsány kacagásban törtek ki. Odgen fülében még mindig Merope velőtrázó sikolya csengett

****

Így történt hát hogy Mr. Gomold megtudta hogy a lánya egy mugliba szerelmes. Azontúl Merope-ra állította a fiát Morfint, hogy állandóan figyelje. Ezzel nem tett valami okos dolgot, mivel Morfin elég féleszű volt ezért sem tudta normálisan figyelni a lányt. Merope-nak szerencsére nem esett nagyobb baja, mivel a hivatalnok aki náluk járt erősítést küldött a minisztériumból. Így a lány megúszta pár horzsolással a nyakán. Merope szokásához híven álldogált a sarokban, ám most valamivel másabb volt. Szemében érdekes, szinte őrült fény csillogott. Eldöntötte hogy a mai nap megszerzi a szerelmét.
- Apám, mivel tudnék a segítségetekre lenni? - kérdezte félénken, vékonyka hangján.
- Te idióta! Még ezt sem tudod? Tényleg semmire nem vagy jó. De ne hogy azt hidd ennyivel megúszod, és az egész napot semmittevéssel fogod tölteni - rótta meg Gomold. - Morfin! Fogd azt a libát és menjetek el az Abszol útra. Kifogytunk a készleteinkből, de vigyázz rá ne hogy valami ostobaságot csináljon az az átokfajzat!
- Miért én? Nem mutatkozok egy kviblivel - makacsolta meg magát Morfin.
- Azt mondtam vele mész! - sziszegte az öreg.
Morfinnak nem volt más választása így kelletlenül de elkísérte a húgát az Abszol útra. Hop-porral utaztak aminek következtében megérkezéskor, Merope hatalmasat esett, mire Morfin megvető és undorodó pillantást vetett rá.
- Először... a patikába kell menni - suttogta Merope.
- Hangosabban te haszontalan kvibli! - ordított rá Morfin, ezzel is megszégyenítve.
- Először ... a patikába - mondta kicsit hangosabban Merope.
- Először is megértettem, te koszos liba! Na gyere! - azzal megragadta a karját s húzni kezdte maga után. Míg elértek a patikához az emberek pillantásai végigkísérte a párost, ám egyikük sem volt olyan bátor hogy megvédje a lányt. Mindkettőjüket lenézték.
- Nesze, itt van némi galleon, menj be és vedd meg a legfontosabb bájitalokat, én veled nem mutatkozom egy helyiségben.
Merope félősen elvette az aranyat majd belépett a helyiségbe. A legtöbb szem azonnal rászegeződött, s az emberek fintorgó arcot vágtak. A lány ha lehet még kisebbre húzta össze magát. Megpróbált nem tudomást venni a bámuló varázslókról és boszorkányokról. Odasietett az eladóhoz.
- Jó napot! - köszönt cincogva. - Szeretnék kettő üvegcse vérzés elállító bájitalt, egy üvegcse bájitalt pedig általános bajokra.
Az eladó szemével alaposan végigmérte majd odaadta neki a kért bájitalokat.
- Még valami, hölgyem? - kérdezte az utolsó szót gúnyosan megnyomva.
- Szerelmi bájitalt... A legerősebbet - suttogta Merope félősen.
A bajuszos, kövérkés férfi felvonta a szemöldökét majd lenéző mosollyal odaadta a lánynak az egyik legerősebb szerelmi bájitalt, ami a boltjában kapható volt.
- Tizenegy galleon lesz.
Merope remegő kézzel a pultra tette az aranypénzt, majd a bájitalokat táskájába - már ha táskának lehetett nevezni azt a piszkos, lyukacsos szatyorfélét amit apja rátukmált - gyömöszölte.
Lenéző pillantások kereszttüzében, a lehető leggyorsabban elhagyta a boltot, köszönés nélkül.
- Mi tartott ennyi ideig, te mihaszna? - támadta le Morfin.
Merope nem válaszolt, lehajtott fejjel testvére mellett baktatva igyekeztek a legközelebbi nyilvános kandallóhoz, majd egy kevés Hop-porral hazautaztak.

****

- Végre hogy hazaértetek! - támadta le őket Gomold.
- Emiatt a haszontalan kvibli miatt van! Rá kellett várni! - vetette oda Morfin majd leült a szokásos helyére, a kandalló elé s játszani kezdett a kedvenc kígyójával.
Merope behúzta a nyakát, s elkezdte a helyükre pakolni a bájitalokat. A szerelmi bájitalt észrevétlenül a zsebébe csúsztatta. Megvárta míg a testvére és az apja elmennek a szokásos " kígyó vadászatukra".
- Meg ne tudjam, hogy megint azt a muglit bámulod! - szólt vissza az ajtóból az apja.
Merope falfehérre sápadt majd befordult a sarokba. Amint a családja elhagyta a házat, azonnal hozzálátott hogy elkészítse az italt. Limonádé-félét készített, legalábbis ehhez hasonlított a világos színű lötty amibe beleöntött egy kevéske rózsaszín bájitalt. Megkavarta, majd megigézve figyelte amint lassan foszforeszkálva örvényleni kezd. Amint a bájital abbahagyta a mozgást, az ital visszatért eredeti világos színéhez. Merope tudta hogy Tom gyakran jár erre, szóval már nem volt más dolga mint várni.
Már vagy félórája várhatott s félt is hogy az apja és testvére hazaérnek, mikor lódobogást és csörgést hallott. Kipirulva, s izgatottan indult az ajtó felé. Rég nem érzett már ilyesmit. Remegő kézzel lenyomta a kilincset majd kilépett az árnyékos fák közé.
- Nem vagy szomjas? - kérdezte cincogva a fiatal lovastól.
A férfi bizonytalanul méregette mind a lányt, mind a kezében tartott italt. Vállat vont, majd elvette a poharat s belekóstolt. Elég volt belőle egy korty, azonnal a földre köpte. Már épp kezdte megfordítani a lovát, mikor éles és annál furcsább érzés hasított belé. Üveges szemmel bámult előre, majd ránézett Merope-ra s azonnal leugrott a lóról, és magához szorította a lányt.
- Eddig miért nem vettelek észre gyönyörűségem? - kérdezte csillogó szemekkel.
Merope sírni tudott volna a boldogságtól, amint a férfi szenvedélyesen megcsókolta.
- Elviszlek innen ezektől az őrültektől. Egy olyan helyre ami méltó hozzád.

****

Merope határtalanul boldog volt Tom elvitte őt az őrült családjától, elvette feleségül, s immár első gyermekét várta a férfitól. A mai nap talán fordulópont volt Merope életében. Meg volt róla győződve hogy Tom immár, önmagáért szereti és persze a gyerek miatt is. Éppen ideje lett volna hogy beadja a férjének a szokásos szerelmi bájital adagot, ám készítés közben a keze megakadt a levegőben. Pár percig gondolkodott majd visszatette a bájitalos üvegcsét a szekrénybe. Biztos volt benne hogy Tom anélkül is szeretni fogja.
Pár napig minden ment a legnagyobb kerékvágásban, ám Tomnak furcsa hangulatingadozásai voltak. Ez a nap is ilyen volt. Merope biztos volt benne hogy a bájital miatt van, de majd elmúlik. Tom szúrósan nézte a nőt. Kezét a fejéhez kapta, mivel az elviselhetetlenül fájni kezdett. Merope odarohant hozzá, és egy pohár vizet nyomott a kezébe. A férfi viszont dühösen kicsapta a nő kezéből a poharat.
- Te őrült nőszemély! Te boszorkány, te sámán! - dobálta Tom a szitkokat a nőhöz.
- Nyugodj meg, kérlek. - A nő kezdett egyre jobban aggódni s szemét ellepték a könnyek.
- Takarodj innen! Te megmérgeztél, becsaptál, s miattad még bolondnak is néznek a faluban! - ordította a férfi.
- De, Tom! Mi lesz a kicsivel? - kérdezte Merope kétségbeesve.
- Nem érdekel az undorító fattyad! Nem érdekel semmi aminek hozzád van köze! Biztosan az a kölyök is olyan undorító, különc lesz mint te! Takarodj innen! - S hogy utolsó mondatát nyomatékosítsa elkezdte kidobálni a nő ruháit.
Merope sírva szedett össze néhány holmit, majd elmenekült a dühöngő férfitől.

****

- Kicsim, drágám, te vagy az egyetlen ami Tomra emlékeztet - suttogta a nő gömbölyű hasát simogatva. - Sajnálom, kicsim de nem maradhatok veled. Nem élném túl, de tudom hogy te nagy és erős varázsló leszel - azzal kivette a dugót a kicsi bájitalos üvegcséből, majd egy húzásra megitta a tartalmát. Az üvegcse egy varázslók által használt, vészhelyzetekre készített szülés megindító főzet volt. A nő akadozva szedte a levegőt. Hátát nekivette a poros falnak, és behúzódott egy kis sikátorba. Minden szem elől elbújva. Hatalmas sikoltozásait, viszont nem tudta elrejteni, aminek következtében odasietett hozzá két középidős nő. A muglik azonnal hívni akarták a mentőket, de Merope eszeveszetten rázta a fejét, majd egy utolsó fájdalmas lökéssel megszülte a kicsit. Az egyik fakó barna, hajú magas vékony nő lekapta magáról, a kabátját s a pulóverét majd bepólyálta a picit. A biztonság kedvéért, a másik nő aki szőke hajjal és égszínkék szemekkel büszkélkedhetett, is odaadta a kabátját. Mivel félő volt hogy így az év utolsó napján megfázik a kicsi. Igaz hó még nem esett.
- A neve... Tom ... Rowle Denem - suttogta Merope akadozó lélegzettel.
- Rendben, de most jöjjön elvisszük magukat egy kórházba - ajánlotta fel a szőke nő.
Merope erőtlen fejrázással jelezte hogy arra semmi szükség. Egy utolsó, erőtlen pillantást vetett a kicsire majd örökre lehunyta két szemét.

Leírás

Egy történet a gonoszról, arról hogyan is vált azzá aki. Egy történet Tudjukkiről. Mi történt vele mialatt mi Harryről olvastunk? Már kezdetektől fogva volt ilyen őrült és kegyetlen, vagy a gonoszság különböző fokait járta meg? Hogyan teltek a diák évei a Roxfort Boszorkány- és Varázsló Képző szakiskolában? Hogyan sikerült elkészítenie az első horcruxát? Hogyan ment végbe a folyamat amikor az emberből véglegesen szörnyeteggé vált? Hogyan állította maga mellé, a nemes családból származó aranyvérű varázslókat? Hogyan került Mógus testébe? Egyátalán mi történt pontosan azon az éjszakán? De hogy még érdekesebb témát boncolgassunk, milyenek is voltak azok a sötét évek mikor Voldemort  a hatalma csúcspontján állt? Milyen tapasztalatokat gyűjtött utazásai során? Milyen újabb, sötét varázslókat ismert meg? Vajon kiszámíthatóan közeledett a gonosz? Vagy senki sem látta előre? Vajon meglehetett volna akadályozni? Vajon volt egy fordulópont az életében mikor végérvényesen letért a helyes útról? 

Gyilkosság, horcruxok, kínzás és még több gyilkosság egy kis sötétséggel és izgalommal keverve. Ez fogja jellemezni a blogot. Szóval szerelemre, happy endre és vidámságra itt ne nagyon számíts. Ha még mindig érdekel, akkor tarts velem és saját elképzeléseim szerint, a csodás J. K .Rowlinghoz igazodva, próbálom megválaszolni a kérdéseket.